A lepedékképződés, a táplálék visszamaradása a szájban és a védő tényezők hiánya fokozhatja a szuvasodás folyamatát, ami nem elkerülhetetlen, visszafordíthatatlan, mivel a fogak - bizonyos mértékig - képesek önmagukat is gyógyítani. A sav támadásában elvesztett ásványi anyagok a nyál szállította ásványokkal pótolhatók, a fluorid is segít a fogzománc erősítésében. Egyeseknek az átlagnál erősebbek a fogai, ám ha túl gyakori a maró savhatás, náluk sem működik a természetes gyógyítási folyamat, egyre több ásványt veszítenek a fogak, s ez többnyire végül fogszuvasodáshoz vezet. A táplálék maró savhatásáért nem egyedül a cukrok felelősek, minden szénhidráttartalmú (cukrot, keményítőt tartalmazó) étel ugyanilyen hatású, legyen a gyümölcsben, gyümölcslében található cukrokról vagy a főtt tésztában, krumpliban jelen levő keményítőről szó. Amikor eszünk, iszunk, a szájban sav termelődik, ám ennek mennyiségét - ésszerű étkezéssel - kordában tarthatjuk. Általános szabályként elmondható, azon felnőttek, gyerekek fogai, akik naponta egyszer vagy kétszer fogat mosnak, kb. napi 6 étkezést "tolerálnak". Ez 2-3 főétkezést jelent, s közben 1-2 kiegészítő evést, ivást, mondják a szakemberek, s megemlítik, milyen fontos, hogy a kisbabákat ne hagyjuk olyan cumisüveggel elaludni, amelyből édesített italt, gyümölcslevet ittak, mert kialakulhat az ún. cuclisüveg-szuvasodás jelensége. Csak vizet tegyünk ilyenkor az üvegbe, tanácsolják. A savtartalmú italok (pl. limonádé, kóla, narancslé) fogaink zománcában jóvátehetetlen kárt okozhatnak. A jenai egyetem kutatói azt állítják, már negyedliternyi narancslé mérhetően lágyítja a fogzománcot. A kóla s egyéb ún. lágy italok hasonló hatásúak. A fogzománc-károsodás mértéke az italban található sav jellegétől, mennyiségétől, a fogyasztás gyakoriságától is függ. Ha valaki rendszeresen iszik savasat, fogzománca oly mértékben meggyengülhet, hogy fellágyul, s végül kis részek letöredezhetnek belőle. E károkat jóvátehetetlennek vélik az említett kutatók, hiszen azt tapasztalták, a fogzománc nem regenerálódik, úgy látták, a fellágyulás mértéke még három nappal a fogyasztás után is csaknem változatlan maradt. Szerintük azzal lehet a károkozást esetleg megakadályozni, ha az italba kalciumot keverünk, mert ez előmozdíthatja a fogak felépülését. A fentiekkel keltett riadalmat tompítandó gyorsan idéznünk kell egy solingeni kutatócsoport eredményeit is, melyek némiképpen ellene mondanak a jénaiak megfigyelésének. Ezek az orvosok is megerősítik, hogy a savtartalmú gyümölcsök, üdítők támadják a fogakat, de a szájhigiénés és táplálkozási hivatal szakembereinek fontos tanácsai is vannak a károkozás megelőzésére. Azt javasolják, közvetlenül a fogyasztás után ne mossunk fogat, mert ezzel csak rontanánk a helyzeten. Mivel a gyümölcssavak a fogzománc felületét feloldják, aki a savas étel, ital fogyasztása után nyomban fogat mos, a fogzománc feloldódott felső rétegét a szó szoros értelmében eltávolítja. Ennek megakadályozására ajánlják, hogy várjunk a szájhigiénés aktussal legkevesebb egy órát. Ennyi idő alatt ugyanis a feloldódott fogzománc - többek között a nyál segítségével is - újból visszanyeri ásványos jellegét, majd megszilárdul. Átlagemberként nem szükséges állást foglalnunk a szakmai vita kapcsán, alapigazságként annyit persze el kell fogadnunk, hogy a fogszuvasodás kialakulása fogunk védelme és a savas támadások számának arányán is múlhat. Mint egyes szakemberek mondják, mindez az örökség mellett, "pusztán" egyensúly kérdése. A legfőbb üzenetet a Fog- és Szájbetegségek Szakmai Kollégiumának állásfoglalása tartalmazza. Eszerint számos kór (például szív-, ízületi, szemészeti, bőrgyógyászati) kialakulásáért felelős lehet a rossz fog, a gyulladt íny. A fogvédelem leghatékonyabb módja a megfelelő szájhigiénia, amire már kicsi kortól nevelni kell. Ebben alapvető a szülői példa. Ahhoz, hogy a felnőttek (szülők, óvodai nevelők) a megfelelő fogmosásra taníthassák meg a kicsinyeket, érdemes figyelmükbe ajánlani egy angol egyetem által megjelentetett tanulmány alábbi megállapításait: Egészségtelen a túl hosszú ideig tartó és nagyon erőteljes fogmosás. A fanatikus fogmosók ezáltal nemcsak a fogzománc pusztulását, de a szájpadlás sérülését is kockáztatják, írja egy szakfolyóirat. Ragyogóan fehér fogsor biztosításához azt ajánlják, hogy rendszeresen két percen át keféljük a fogainkat (s bármit jelentsen ez az átlagember számára, hozzáteszik, a nyomás ne legyen 150 grammnál nagyobb, ami különben megegyezik egy narancs súlyával). A megfigyelést 12 kísérleti személy fogmosására alapozták. Négy héten át, különböző kombinációban mostak fogat (30 és 180 másodpercig, 75-300 gr nyomással.) Az elektromos fogkeféiket komputerre kapcsolták, minden értéket mértek, főleg a fogakra rakódott lepedék létét, mennyiségét - fogmosás előtt és után. Mint megállapították, a fogakra lerakódott lepedék két percnél hosszabb ideig tartó és 150 grammot meghaladó nyomás mellett sem lett kevesebb. A tanulmányt készítő csoport vezetője összegzésképp mindenkinek azt ajánlotta, napjában legalább egyszer mindenképpen alaposan mosson fogat.

Forrás: www.dental.hu