" Boldognak láttam az embereket, boldognak a tudatlanságban, szabadságban és mozgásban és attól, hogy boldognak láttam őket, boldog lettem én is. Ferdén esett be a fény, de volt az egésznek valami boldog derengése , amikor elmúlik a stressz és elvonul minden depressziós késztetés, csak a letisztultság marad, a szárnyak suhogása elhal, és az áldás beteríti a várost, benne az érdemeseket és érdemteleneket. Megvan a pillanat, jó utazni rajta, nem siet, nem áll meg, pont a megfelelő tempóban mozog ...."
Nagyon örülök a honlapodnak! Jó így, egyben látni a képeket. Jó végre itt olvasni az írásaidat. Szeretettel: durcka
ps: megállok az idő közepén, és elmosolyodom
[Archívum]